Vialka

Ez az igazi TÁNCZENE!!!

 Pár éve Gida küldött nekem egy Vialka cd-t, remélve, hogy tetszeni fog nekem a banda!!! És tetszett!!:)
Egy francia házaspár, nagyszerű zenészek, kreatív művészek, elképesztő muzsikával...

Már többször játszottak hazánkban,de még nem volt szerencsém őket élőben látni/hallani...na de majd...



Klikk ide, ha kell még róluk info!!!

http://www.vialka.com/

Crisis

-Ismered a Krájzisz-t?

-Hmm, melyik is az...?

-Amelyikben a kicsi, nagy rasztájú lány énekel....

-Ja,tudom már...



Jó pár emberrel volt hasonló párbeszédem a 90-es évek vége felé... A Crisis egy kicsike, de el nem felejthető jelenség. Nem túl rossz albumokkal, de igazán kiemelkedőt sosem alkottak. Persze itt vannak a szívemben, mert mondjuk Karyn Crisis tényleg egy érdekes hölgy, fura, meg aranyos is, meg tiniként jó volt rajongani érte,de a zenekar sosem csinált maradandóan jó muzsikát. De azért néha előkerül az 8 Convulsions lemezük és a Gemini című szám,ami egy kis himnusz volt egy jó darabig számomra. A dalaik közül kielemledik ez a gyöngyszem, igazából, mintha egy másik banda írta volna. Amúgy az 8 Convulsions elég jó lemez, most hogy megint előszedtem, meg kell mondanom, hogy bizony vannak rajta emlékezetes témák...talán csak cikinek érzem bevallani egyenesen, hogy Crisis rajongó vagyok?!:)))

Csak a szépre emlékezem alapon, a többi próbálkozását nem méltatnám a bandának, ugyanis még csináltak pár lemezt...


Szóval itt a Gemini...




és a There goes my soul is itt van, bizonyítandó, hogy több jó számot is írt a zenekar...

Tori Amos

Tori Amos egy nagyon termékeny előadó, több mint 20 éve(!) zenél. Nekem sokáig csak néhány dal volt csupán, az érdekesen furcsa, furcsán érdekes nő, a nagy zongorával...Igazából most sem lettem annyira nagy Tori rajongó,de egyre szimpatikusabb, és a 2009-es albuma elég jó, szerintem. Amúgy Ő is sokkal többet érdemelne pár sornál, de nekem nagyon sokáig csak a "cornflake girl" volt,és nemrég jöttem rá,hogy mennyire méltatlan az, hogy elhanyagolom, mert annyira gazdag művészete van, hogy az elképesztő. Stílusilag is nagyon változó,amit csinál...pfff, na, ebben a másopercben megtorpanok,és kivételesen nem használom a backspace-t, de nem is írom ezt tovább...Tori jó, tessék odafigyelni rá, aki meg már hosszú évek óta követi, csak kuncog, hogy ez a srác,mennyire le van maradva...:)) a Maybe California az új lemezén található...

The Cardigans

Bizonyára nem kell bemutatnom őket. Jó néhány slágerrel árasztották el a világot,és svédek,és négy bácsi mellett egy néni zenél: a frontember Nina Persson. Azon bandák közé tartoznak,akiket én "some hit wonders" zenekarként aposztrofálnék. Ugye "one hit wonder"-nek hívják az egyetlen egy kiemelkedő dallal híressé vált előadókat, akiknek a többi szerzeményük nem annyira, vagy egyáltalán nem kiemelkedő. Ezek a svédek pedig 5-6 nótájuk miatt nagyon kedvesek nekem, de a lemezeikért nem rajongok, mert igazából nem annyira izgalmasak számomra.

Ez a szám a "Life" című 1995-ös albumukról származik.

Dead Can Dance

9-10 éve nagyon sok Dead Can Dance-t hallgattam.Akkoriban, ha zenéről beszélgettem emberekkel, akkor három zenekar nevét említettem, mint fő kedvenceimet, és az egyikük volt a Dead Can Dance. Mindegyik lemezük zseniális és varázslatos. Vannak olyan művészetei alkotások a világon, amik annyira fontosak, hogy megváltoztatják a befogadó életét, amikor találkozik velük. A zenében, mint művészetben, a Dead Can Dance-szel való találkozás egy ilyen fontos pillanat, mert aki már találkozott a munkásságukkal, vagy annak egy kis darabjával, az már másképp fog élni azután, mert hallott valamit, ami szavakkal leírhatatlan, és annyira csodálatos, hogy sokszor nem hiszi el a hallgató, hogy ezt a zenét emberi lények játszák.

Mostanában ritkábban veszem elő a Dead Can Dance kazikat, CD-ket, ritkábban játszik a médialejátszóm tőlük valamit. De nem tűntek el az életemből, csak mindig jönnek újabb és újabb felfedeznivaló csodák.De talán hozzájuk mérhető csodával még nem találkoztam...
Sajnos a zenekar már nem aktív,de annyi tökéletes lemezzel árasztották el a világot, és olyan erős hatásuk volt rengeteg előadóra, hogy talán ez kárpótolja az ő zenéjükre szomjazó hallgatóságot.

Az itt hallható/látható video, a "Toward the Within" című  DVD-ről szármzaik.
Ja,és miért erre a blogra kerültek?

Mert a zenekar egyik oszlopos tagja Lisa Gerrard, akinek a hangja...de inkább ne én mondjam meg, hogy milyen.....

Circle Takes The Square

2004-ben jelent meg ennek az amcsi bandának a nagylemeze "As The Roots Undo" címmel. Nagyot nézett az új dolgokra szomjazó közönség,ugyanis egy különleges hangvételű, nagyon sok különféle alkatrészből összerakott, nagyon jól elkészített albumot kaphattak, ha beszerezték az anyagot. Stílusilag kategorizálhatatlan, szélsőséges zenét játszik a zenekar, négyen vannak és van benne egy néni, aki a hangszerével (ő basszusgitározik),és a hangjával, aktívan hozzájárul a circle takes the square-élményhez. Nehéz erről a muzsikáról nyilatkozni, annyira intenzív, és egyedi az egész, amennyire brutális, annyira tud barátságos és simogató lenni. Persze számtalan zenekar tud ügyesen játszani a hangulatokkal, tempóváltásokkal, az intenzitás fokozásával, és az egyetlen nótán belül több zenei stílus felvonultatásával, de szerintem ezek az arcok ezt talán mindenkinél jobban művelik.
A szövegeik pedig nagyon nagyon furcsák.
Még annyit róluk, hogy egy szombat hajnalon kivilágítatlan utcán hazafelé bandukolva őket hallgattam, és a sötét, meg az erős szél miatt is lehetett ez, de először éreztem azt, hogy annyira durván hatásos egy zene, hogy szinte ki akartam tépni a fülemből a fülhallgatót...féltem, na!!

www.circletakesthesquare.com

Sugarcubes

Björk-öt nem lehet eléggé imádni, szeretni, nem lehet eléggé rajongani érte.
Amennyit egy átlagos rajongó elérhet tőle, megtudhat róla, az alapján egy zabálnivaló, nagyon kreatív és tehetséges énekesnő és dalszerző(és színésznő). Már gyerekként zenélt és lemeze is jelent meg, majd ki tudja pontosan hány zenekarban zenélt és a szólólemezei a világ minden pontján híressé tették ezt a furcsa hölgyet, aki leginkább úgy néz ki és úgy viselkedik, mintha egy másik bolygóról jött volna.
Pedig nincs benne semmi furcsa, igazából, csak mer önmaga lenni, mer új dolgokat kipróbálni. Az egyik állomás a karrierjében a Sugarcubes zenekar volt az 1980-as években zajongtak együtt, és a "Birthday" az egyik legjobb daluk, szerintem.

(Ez annyira átlagújságírós szöveg, ez az egész poszt...Björk ennél sokkal többet érdemelne, de nem tudok sok okosat írni róla, egy zseni és kész)

Kate Nash

mit is írhatnék erről a hölgyről?!

egyszerűen tökéletes a Made of Bricks című első lemeze.
Mindegyik nóta karakteres,ügyesen megírt(mind zeneileg,mind szövegileg).
Nagyon vidám,táncolós,és szomorkás,néha eléggé befordulós hangulatú dalai is vannak,varázslatos a hangja,ütősek a szövegei,és remélem egyszer lesz alkalmam élőben is látni a produkcióját.
A stílus a sokat szajkózott indie pop ,amibe végülis bármi belefér,hiszen,ha nem üvöltenek egy zenében és nem is a fővonalas dance undormányt képviseli,akkor már majdnem indie pop:)

Nagyon sokat hallgattam,hallgatom a zenéjét,kábé olyan nagy durranás volt számomra felfedezni Kate Nash világát(már,amit a lemezén keresztül fel lehet fedezni belőle),mint megismerni a Gossip-ot.

az ide berakott videon,egy olyan nótát hallhatsz tőle,ami nem szerepel a lemezén,de az egyik legviccesebb húzása Miss Nash-nek.

Gwen-régebben-jó-voltam-de-egy-ideje-pokolian-rossz-zenét-csinálok Stefani-tól a Hollaback Girl egyéni átiratáról van szó.

www.myspace.com/katenashmusic

Those Dancing Days

fiatal banda Svédországból. nagyon jó pop muzsika. csak nénik alkotják a bandát.

a lemezük nagyon jó,bár kiemelkedő nóta csak 4 van rajta,de ezek szerethető,táncolható dalocskák.

www.myspace.com/thosedancingdays

The Octopus Project

A The Octopus Project egy amcsi indie banda,fura zenével,négyen vannak,és ebből egy néni,a többi bácsi. nekem nagyon bejön,amit művelnek,de hogy ez stílusilag pontosan milyen zene,azt ha megölnének sem tudnám megmondani.(illetve főleg akkor nem:)) a 2005-ös albumukat szeretem hallgatni,ez pedig az egyik legjobb nótájuk...

www.myspace.com/theoctopusproject

Gossip

Hát a csapból is Gossip folyik,de ez így van rendjén:)

amcsik,pimaszok,nagyon jók,pimaszul jók. nem is tudom mikor találkoztam először a nevükkel,de azokhoz a bandákhoz tartoznak,amiket csak úgy véletlenül fedeztem fel.
az angol Last Hours fanzine-ben is volt egy interjú velük,de igazából nem érdekeltek.
viszont, miután meghallottam őket,egyből rákattantam a zenéjükre.

szerintem megérdemlik azt,hogy sikeresek legyenek. a régebbi anyagaik picit másabbak voltak, mint az idei Music For Men című negyedik nagylemezük. de itt is jellemző,ami a többi lemezre,hogy nagyon jó nóták vannak felsorakoztatva.

Én a Standing In The Way Of Control albumot hallgattam agyon,ez pedig majdnem egyenes folytatása, de táncolhatóbb, pop-osabb, kevésbé karcos, de pihenők nélküli.

a Gossip (korábban:The Gossip) egyik fő vonzereje Beth Ditto előadásmódja,hangja,és persze a muzsika feszessége,ereje.

Imádom,hogy vannak ilyen előadók ,mint a Gossip,hogy a punk zene felől jöttek,egy pici punk rock-os érzés mindig ott lesz bennük,sokan kedvelik őket,mert jó zenét tolnak,jó és táncolható zenéket csinálnak,óriási show-t csapnak a színpadon,és igazából pop zenét játszanak,csak egy másik megközelítésből. punk-disco zene,vagy indie pop,vagy a franc sem tudja mi illik erre a zenére. de Beth Ditto baromira őrült dolgokat művel a színpadon(sajnos még élőben nem láttam,csak a jutubén:)),a nóták még a halottakat is táncra perdítik,és az egész pimasz,és szakít és hasít,és rombol,és dizsi,és azt kivánom,hogy ilyen zenékkel árasszák el a rádiócsatornákat is,hogy ne Dj Bobo-tól kelljen szívroham-közeli állapotba kerülnöm...



Amúgy ez az igencsak felkapott trió azért nagyon izgalmas nekem,mert teljesen azt képviselik,amerre egy jó ideje már tart a zenének(értsd:az egyetemes könnyűzene,mint nagy gyűjtőtégely) egy része ( úgy értem,a "józene",amit jó hallgatni), éspedig a totális stílusnélküliség, a stílusok közötti átjárás, stílusok egybemosása, ezer forrásból táplálkozás, mindenhonnan a jó dolgok hasznosítása, azokból új és jó dolog létrehozása.

az itt posztolt videó,egy olyan nóta tinci-táncis változata,ami még a 2006-os lemezükről származik.

néni arány: kettő néni és egy bácsi alkotja a bandát.

www.myspace.com/gossipband

hogy mi is lesz ez?

amikor lányok zajonganak az jó.sokszor jobban muzsikálnak,mint a férfiak,de ebben a témában,biztosan sokan vitáznának velem. észrevettem,hogy nagyon sok olyan muzsika fontos számomra,amiket nénik csiholnak elő hangszereikből,áraszatnak ki lelkükből,némelyikük marcona férfiak társaságában,némelyek szólóban, de olyan banda is van nem kevés,ahol a férfiak vannak kisebbségben és persze ott vannak a teljes egészében női zenekarok. ezen a blogon olyan bandákat és előadókat fogok bemutatni,amikben fontos szerephez jutnak a nők. lesznek itt kan csapatok,egy-egy női taggal,csajbandák,és szóló félistennők,a pop,a rock,az indie/alternatív zene világából,a mainstream előadóktól leásva egészen az underground muzsikák legeldugottabb sötét pincéibe...